Kedves amatőr, mérsékelten felkészült, triatlonban járatlan, de lelkes Sporttárs!
Ezen a triatlon versenyen egyszerűen muszáj elindulni! Ha az utolsó pillanatban hagy el a bátorság, azt meg se próbáld arra fogni, hogy otthon maradt a bukósisak, mert itt szereznek neked! Nem vagy ironman? Félironman se vagy? Nincs pumpád? Nincs pótbelsőd? Leszabtad a bringát a tetőcsomagtartóról? Nincs váltótársad? Nincs szállásod? Elveszett az úszószemüveged? Összetört az első kereked? Összetört a szíved? Légy résen, mert Szálkán minden gondodat tíz percen belül megoldják, és nem lesz pardon, bizony oda kell állni a rajthoz.
Ha a zizegő lámpaláz alábbhagyott, akkor nincs más dolgod, mint élvezni a csodálatos pályát.
Erre persze csak akkor nyílik mód, ha nem kapkodsz!
Nem baj, ha a röfögtetők az 1,9 km úszás célegyenesében úgy húznak be az 500 m-en békésen lavírozók közé, mint a cápák a szardíniarajba.
Ne izgasson, hogy a mezőny legnehezebb kerékpárja a tiéd, és látványosan meghajlik alatta a depóban a tartóvas!
Azzal se foglalkozz, hogy az űrlénynek öltözött bringás kollégák úgy robognak el melletted, mint a TGV. Húzódj le!
Letetted a bicajt a depóban? Most jön a neheze.
Valószínűleg eddig a percig úgy érezted, hogy egész kellemes sport ez a triatlon és azt a kis futást pikk pakk lenyomod. Talán kacérkodol a gondolattal, hogy a hosszabb távra kellett volna nevezni. Ne ess kétségbe, ha 50 méter futás után elillanni látszik az erőd! Az izmaid csak az első 3-4 km-en tiltakoznak látványosan, 5 km-től csak a fejed lüktet a 40 fokban, az első frissítőpontig. Utána a másodikig. Utána a harmadikig.
Ha kiujjongtad magad a célban (ez hamar megvan, mert odatűz a nap), akkor irány az eddigre már teljesen összeomlott büfé.
Hidd el, a Szálka Kupa legnagyobb kihívása, hogy hideg sört és hideg kólát szerezz a többieknek, akik még a futópályán küzdenek.
