Március 15-én 10.00-kor rajtolt el a GyuFAsz Kokárda futás a postával szembeni játszótérről, apokaliptikus légköri és útviszonyok közepette. Ha azon a bizonyos március 15-én, 1848-ban ilyen mostoha időjárás lett volna, megkockáztatom, hogy kies kis hazánk még mindig a Habsburg rabiga alatt nyögne (abba ne menjünk bele, hogy mennyire lenne ez rossz nekünk).
Lényeg a lényeg, a minden eddiginél kisebb mezőny gyanakvásra okot adó iramban érkezett meg a tordasi Petőfi Sándor szoborhoz, itt fennhangon elszavalta a Nemzeti Dalt, nem gondolva arra, hogy a Tordas - Gyúró műúton eközben szépen magasodnak a hótorlaszok, és nem ártana iparkodni. Tapasztalatokban bővelkedő visszaút következett ezután, melyekből íme, a legfontosabbak.
- Elég nagy baromság volt elindulni. Ilyen időben.
- A szél tényleg arrébb tudja rakni az embert. Még azt is, akinek rövid a lába, és futás közben nem tölt sok időt a levegőben.
- 12 perc alatt keletkezhet egy 1 m magas hófal ott, ahol eddig nem volt. Pricc, pracc, prucc.
- A tordasiak még orkánerejű szélben is lapátolják a havat. Tiszta udvar, rendes ház.
