Történelmi pillanat köszöntött be parányi klubunk életében 2013. december 31-én 14.00 órakor (vagyis 14.08 órakor, mert beszorult a kryptonite superbiztos minilakatom, és kis túlzással rám várt az egész mezőny). A GyuFAsz ugyanis 3 fővel csatlakozott a Tordasi Futóklub szilveszteri rendezvényéhez, és közösen álltunk rajthoz a tordasi Szoci kapuja előtt. Szívmelengető és szinte zavarba ejtő volt úgy startolni, hogy nem csak ketten alkotjuk a mezőnyt, hanem ilyen sokan. (A szívmelengetés mondjuk nem jött rosszul, elég ronda idővel búcsúzott tőlünk a 2013. év.) Szóval le a kalappal a tordasi futók előtt, hogy ilyen sokan vannak!
Az útvonal egy rendkívül kellemes, 4,9 km-es kör volt. Nem is sejtettem eddig, hogy a Gesztenyés úttal párhuzamosan visz egy szuper vadregényes, de jól járható ösvény.
A távot hozzávetőleg 35 perc alatt tettük meg, ezt követően sikeresen meghívattuk magunkat egy kis pezsgős - forralt boros - pálinkás (kinek mi) koccintásra, sütizésre a tordasi futókkal.
Még nem szóltam róla, hogy miért duatlon. Igen, én, én, én voltam az a gyengeelméjű, aki ragaszkodtam ahhoz, hogy kerékpárral menjünk át Tordasra. Dacára annak, hogy már induláskor is szitált a köd és még valami más hideg nedvesség is, és a szitálás - nahát! - nem hagyott alább az idő alatt sem, amíg mi lelkesen futottunk, vidáman koccintottunk, oldottan csevegtünk, optimistán tervezgettünk. De nem ám! Úgyhogy, mire nagy önsajnálat közepette, de büszkén, hogy ilyen belevaló gyerekek vagyunk, visszaballagtunk a bicajokhoz, azt tapasztaltam - és itt egyes szám első személyre kell váltanom -, hogy az ott gondosan összehajtva, de kifordítva elhelyezett védőöltözet is jól átázott. Bezzeg a GyuFAsz-os kollégák csak begyűrték egy szatyorba a cuccukat, úgy hagyták ott. Még a szatyrot le is csukták.
A fentiektől eltekintve egy nagyon hangulatos, és remélhetőleg hagyományteremtő kis futásnak lehettünk részesei Tordason, amire ezúton is köszönjük a meghívást. Idén veletek, akár ugyanitt!
